Ki írta?

 2010.02.27. 10:42

Küldte: ZsP

 

 Mondtam egy lánynak:

 

Rózsám, be jó párnák lennének a te érő melleid

az én kenyértelen gondjaim alá!

            (S ő szemérmesen nevetett.)

 

Galambom, be szép árboc lenne a te pávás derekad

az én süllyedező gerincem mellé!

            (S ő nevetve megperdült a sarkán.)

 

Kedvesem, be szépnek mutatnák a te hetyke combjaid

az én furulyás lábszárcsontjaimat!

            (S ő, mintha meggyulladt volna a nevetéstől.)

 

Szívem, piros rokolyád, be szép lenne a bokor alatt

az én ágyazó karomon fekete napszálltáig!

            (S őtet térdre csiklandozta a nevetés.)

 

Egyetlenem, be szép is lenne a te termő asszonyságod

az én özvegy, hebehurgya életem mellett!

            (S ő csak nevetett, már harapósan nevetett.)

 

Aztán:

Szürke ködmönben egyedül ment át a mezőn,

s én kigombolt gallérral nótát fütyürésztem a dombon.

A bejegyzés trackback címe:

https://radirvers.blog.hu/api/trackback/id/tr811794264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsambi 2010.03.02. 21:35:12

@PIG:
na ennyit segítek:
...
én XY vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.

ez mellesleg az én egyik nagy kedvencem, de helyszűke miatt nem teszem fel az egészet

PIG 2010.03.03. 23:43:38

A röhej az, hogy gondoltam rá, csak nem írtam be... Tanulság: minden jó ötletet le kell írni.
süti beállítások módosítása