Barna sár-szökőkút feccsen, gépkocsink fordulva reccsen;jobbfelől a Tisza habja lustán villan pillanatra;úgy állnak partján a fűzek, mint hajuk-mosó vén szűzek:meghajolva és kifűzve lógatják fürtjük a vízbe.De billen a föld alúlunk s a falú felé…
Az ihlettel írt lapokat, | molyok, rágjátok össze; | csak ne az aranyos kötést, | arra gazdája büszke. (Robert Burns)