József AttilaEszmélet11Láttam a boldogságot én,lágy volt, szőke és másfél mázsa.Az udvar szigorú gyöpénimbolygott göndör mosolygása.Ledőlt a puha, langy tócsába,hunyorgott, röffent még felém -ma is látom, mily tétovázvababrált pihéi közt a fény.
Az ihlettel írt lapokat, | molyok, rágjátok össze; | csak ne az aranyos kötést, | arra gazdája büszke. (Robert Burns)