Szabó LőrincIma a gyermekekértFák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek…

Szabó LőrincÁttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal a réten át; azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá.…

SZABÓ LŐRINC AZ ÉG AZ ABLAKON Szemközt, egy magas ablakon bukfencet vetve, fönt, a kék üvegtáblákon megjelent ma délelőtt az ég. Fönt, a legfelső emelet ablaka azt villogta le, mint egy periszkóp tükre, azt üzente le, ide a mély udvarba, ahová nem jutnak arany sugarak,…

Szabó Lőrinc Tavasz "Mi az?" - kérdezte Vén Rigó. "Tavasz" - felelt a Nap. "Megjött?" - kérdezte Vén Rigó. "Meg ám!" - felelt a Nap. "Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó. "Szeretlek!" - szólt a Nap.…

Szabó Lőrinc Fűz a Tóparton Roppant ég alatt, és tűnődve, mintha saját árnyát akarná kihalászni, úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa, s nem érté, hogy egy másik, óriási kékségből, mely fordítva ring a mélyben, milyen kisértet nyúl és kandikál ki, mintha egy fenti,…