Szabó Lőrinc
Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.