Jaj, de bajos egy párnára feküdni

Aki egymást igazán nem szereti

A párnának a két széle elszakad

A közepe tiszta újan megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél

Nincs kedvesebb az első szeretőnél

Mert az első igazán tud szeretni

Másodikért de sokat kell szenvedni.

Ki az első szeretőjét elhagyja

Életében mindig csak azt siratja

Én is olyan szeretőmet hagytam el

Amíg élek, soha sem felejtem el.

Tele van a temető árka vízzel

Tele van a szívem keserűséggel

Jó az Isten, leapasztja a vizet

Visszahozza a régi szeretőmet.

Ha eljönnél ablakomba egy este

Megláthatnád a bánatot lefestve

Megláthatnád két halovány orcámat

Meghallhatnád, hogy sóhajtok utánad.