CSUKÁS ISTVÁN

ISTEN MEGNYOMJA A TAVASZ-GOMBOT 

Isten megnyomja a tavasz-gombot, 
s a régi verkli pattogva beindul, 
a rigó kiköpi a téli szutykot, 
csőrt csücsörít s fütyül bolondul, 
a rügyek apró rajzfilmgyárak: 
megrajzolják a millió levelet, 
szuszog, dohog a vakondjárat, 
megindul a forgalom odalent, 
a nárcisz kis pöckét kinyomja, 
a kapkodva vetkőző égre mereszti, 
a vadrózsának tavalyi a rongya, 
hullna már, de még nem ereszti, 
dagad az akác nyakán az ér, 
az éltető nedv lüktetve kering, 
bámulok a kertben ösztövér, 
apadó hitemmel, s megtelek megint 
együgyű csodával, éltető nedvvel, 
s kinövök a földből, mint a bokrok, 
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel: 
jól van, Isten, kapsz egy libacombot!