Találd ki a költőt!

 2010.02.18. 18:21

Küldte Zs. Péter

 

A Köröndnél

 

Ünnep délután van; nézem,
A szegény nép hogy mulat.
A ligetben, forgó gépen
Hogy üli meg a lovat.
Pörg a dob, cseng a réztányér;
Boltinas, szobaleány,
Cselédség, ki most mind ráér,
Lovagol faparipán.

Alakok vigan, gond nélkül
Váltakoznak, éspedig
Többnyire mind beleszédül,
Mig az óra letelik.

Eltünődöm, e dologban
Mi lehet a cél, a jó?
Végre meggondolva jobban,
Az egész nem oly bohó...

Vagy nem igy kering-e itten
Ez a nagy, kerek világ?
Földi élet, nem-e épen
Ez a te komédiád?

Az idő, mint e nagy orsó,
Forg, de nem halad tova.
A jelen egy csodakorsó,
Fogy, de nem fogy el soha.

Csillagok, felhők, világok
Jönnek, mennek szüntelen.
Csóválgatja, mint egy zsákot,
Ismeretlen őselem.

És letünnek, ahogy utjuk,
Létük egyszer véget ért;
Róluk is csak ugy nem tudjuk,
Mint magunkról, hogy miért?

1888

A bejegyzés trackback címe:

https://radirvers.blog.hu/api/trackback/id/tr961771167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PIG 2010.02.19. 19:19:30

A megfejtést V. Péter radírtársunk küldte be elsőként (és egyetlenként...):
Vajda János

Gratulálunk, és a meleg (nem félreérteni!) kézfogást átadjuk a legközelebbi Radír-gyűlésen!

Troppauer Humer 2010.02.21. 10:11:38

@PIG: Köszi az elismerést, de én csak az évszám, és kissé hiányos műveltségem alapján tippeltem. Ugyanis Arany és Ady között Vajdán és Kiss Józsefen kívül más költőről nem nagyon tanultunk. (Közben eszembejutott még Reviczky is, de tőle még verset se tudnék mondani, csak utcát :-). )
süti beállítások módosítása