Nagy LászlóKöd konda támadt. Köd-konda támadt rétemre, virágaimat megette. . Már csak a betű virágzik, eredő könnytől elázik. . Puszta világra jön a tél, árvaságomra nincs födél.
Az ihlettel írt lapokat, | molyok, rágjátok össze; | csak ne az aranyos kötést, | arra gazdája büszke. (Robert Burns)